2014. június 8., vasárnap

Ikon

Mikor megnyílt, a No1 bisztróból mustráltam, vajon mi kerekedik ebből? Azóta abban a teremben már a debreceni DiVino lakik. Sokáig csak különböző street food rendezvényeken kóstoltam a főztjüket. Majd jött a SVÉT 4.0 Noszvaj Nomád Hotel. A debreceni páros kihagyhatatlan – de ez már a természetes kategória – ám az a nyári almaleves mély nyomokat hagyott bennem. Többször próbálkoztam a rekonstruálásával. Nem mondom, hogy rossz volt, amit készítettem, de csalódottsággal töltött el, hogy nem tudtam elérni „azokat” az ízeket.

Ám eljött a nagy pillanat. Szülinapi ajándékként egy Ikon kupont kaptam, agy nagy örömömre végre asztalt foglaltunk az Ikonba.
Gondolom más is hasonlóan van vele, hogy van egy étterem, amely mindenkor megalapozza azt a szintet, amelyhez a többieket hasonlítja. Nálam ez sokáig a Kistücsök volt. Több dolog határozza meg, hogy egy-egy helyről milyen benyomásunk alakul ki. Az ételek, a kiszolgálás, a környezet, az illatok, az információk összhangja.
Ez a születésnapi ebéd új mércét teremtett számomra, amely azóta is gyakran eszembe jut.

A miliő

Exkluzív. A belső terek kialakítása számomra rendkívül megnyerő. Alapvetően a funkcionalitás a meghatározó a tagolásban és a bútorok kiválasztásában. Azonnal megragadott az asztal. Nem tudom más hogy van vele, nekem azonnal feltűnő volt – s ez később be is igazolódott – hogy kényelmesen elférünk rajta. Eddig szinte mindenütt apró rendezgetésbe kellett fogni, ha valami érkezett az asztalra. Hát itt nem, s ez – bár apróság – rendkívül jól esett.

Az ebéd

Nem tudom mennyire általános az Ikonban, de a rendelés során igen könnyű volt összhangot találni a pincérrel mind az ételek, s különösen az italok kiválasztása során. Ez utóbbiért külön hálámat szeretném kifejezni, mert bizony-bizony ez sok helyütt gyenge lábakon áll. Mivel az italsor összeállítása első lépésben nem alakulhatott minden ponton a szándékom szerint, hagyatkoztam a pincér ajánlásaira. Jó döntés volt, de erről később részletesen.
A szokásos falatkák, kóstolók után következett az előétel. Fésűkagylót választottam karfiolpürével és debreceni párossal. Több véleménnyel is találkoztam már korábban erről a fogásról, s mindenképp ki szerettem volna próbálni. Nos, bejött nekem is. Jó alapozása volt az ebédnek. Finom, halvány ízek, melyeket a debreceni páros mintegy fűszerként járt át.



A főételnek a gímszarvasgerinc, csicsókapüré, erdei gombás pecsenyelé összeállítást választottam. Az ember ha ilyen sokáig kíséri figyelemmel egy étterem pályafutását, s a ténykedését kísérő véleményeket – még ha jobbára csak online –, akkor is kialakul egy képe, elvárása az adott helyről, ételekről. Ez a fogás ennek az elváráshalmaznak a megtestesülése volt. Az a rafináltság és összhang, amit képviselt, döbbenetes és megnyugtató volt egyszerre. Ahogy meg-megjelent egy új íz, majd elenyészett... Nehéz erről beszélni úgy, hogy az ember tudja, hogy lesz folytatás az Ikonban és másutt is. Pillanatnyilag azonban számomra ez volt a csúcsélmény.


Desszertnek a Csoki, narancs, maracuja kompozíciót választottuk mindannyian. Endre, tényleg játék a textúrákkal és a színekkel... Játékos. Ahogy a különböző apró komponenseket felváltva párosította az ember: most ezt a kettőt... hmmm. Lassan, minden ízt kiélvezve fogyasztottuk el.



Borok

Mint korábban szó volt róla, az italok kiválasztása során kiderült, hogy vannak a decizéshez „nem megbontható palackok” így egy választásomról le kellett mondanom. Így aztán közösen alakítottuk ki az italok sorrendjét.
Indításként jó ideje roséval kezdjük a közös ebédeket. Mivel új kedvencünk a Vida szekszárdi rosé nem volt elérhető, a kínálatban található rosék jellemzőinek ismertetése alapján Günczer Tamás féle 2011-es könnyed italát választottuk. A lányom egy könnyű, nőies bort fogyasztott nagy megelégedéssel – a Laposa Illatos Friss 2011-et. A főételhez a számomra eddig ismeretlen Jánoshegyi Merlot (Légli Géza) fogadtuk el. Nagyon bejött. Egy domináns, harmonikus, gazdag ízvilágú bor, mely azonban az általam eddig ismert egyik borforrásban sem lelhető fel. Szomorú, de nem adom fel.
Végül a desszertet egy ide illő desszertborral likőrrel – vagy inkább cognac-kal koronáztuk meg: Chateau de beaulon 10yrs old red. A lányoknak ez már egy kicsit sok volt, de én nagyon élveztem.


Megszületett számomra az új mérce. A korábbi kóstolók alapján sejtettem én ezt, de megnyugtató, hogy így is lett. Ráadásul büszkén lehetek lokálpatrióta is :-)

Adatok

Cím: 4025 Debrecen, Piac utca 23.
Asztalfoglalás:
  • Telefon: +36 (30) 555 7766
  • E-mail: foglalas@ikonrestaurant.hu
Honlap: http://www.ikonrestaurant.hu/kezdolap/
Facebook: https://www.facebook.com/ikonrestaurant

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése