Narancsos rudacska

Erről a sütiről mindig egy középkori receptes könyv jut eszembe, melyben a következő és ehhez hasonló szövegek olvashatók:

„Végy annyi lisztet, amennyi kell...”

Ennek az az oka, hogy ennél a sütinél nem lehet grammra pontosan megadni a liszt mennyiségét. Lágy, de nem ragadós „pont jól kezelhető” tésztát kell kapnunk, ami mindig függ a margarin hőmérsékletétől, a tojások méretétől. Az eredeti recept is lazán kezeli a dolgot: 300-375 grammot ír. Tapasztalatom szerint azonban mindig túllépjük a 400 grammot.

Ahogy jön a karácsony úgy kezdjük egyre sűrűbben emlegetni a „narancsos sütit”. Ez egy amolyan mindenki kedvence süti. Jön-megy az ember a lakásban, olvasgat, tévét néz, kávézik, s közben oda-odanyúl egy sütiért, majd még egyért és még egyért...

Idén különösen nagy becsben tartjuk. Hamarosan nekilátok a harmadik (ezúttal dupla) adag elkészítésének. Úgyhogy lássuk csak gyorsan mi is kell hozzá...

Tészta

Hozzávalók:

• 250 g margarin (szobahőmérsékleten)
• 150 g porcukor (átszitálva)
• 1 egész tojás (közepes)
• 1 tojássárgája 
• csipet só
• 400 g finom liszt + amennyit a tészta aktuálisan kíván ;-)
• 1 csapott teáskanál sütőpor
• 1 szép narancs reszelt héja

A margarint kikeverem, majd hozzáadom a cukrot és tovább keverem, amíg tökéletesen eloszlik benne. Hozzáadom a tojásokat és egyenletesen elkeverem. Beleteszem a narancs lereszelt héját. Én azokat a szép nagy, vastag és kemény héjú narancsokat szeretem, amelyeknek a héja alatt olyan puha vastag szivacsos rész van. Minél frissebb legyen! Az olcsó, vékony héjú lénarancsokat kerüljük, mert ezeket nem csak nehéz reszelni, de az aromája is csapnivaló.

A sütőport keverjük el a liszttel, majd 3-4 evőkanalanként adjuk a margarinos masszához. Ha már az összes lisztet felhasználtunk, de még mindig túlságosan ragad a tészta, evőkanalanként adagoljunk még hozzá.

Most jön a darálós rész. Mielőtt hozzálátunk, a sütőt melegítsük elő 180 °C-ra. Szóval darálás... Itt jön az a rész, hogy „kinek mi van, azzal csinálja”. A lényeg az, hogy olyan profilt válasszunk, amelyet könnyen tudunk kezelni, s kicsi az esély a deformálódásra. A csillag formák nem túl szerencsések :-)  A darálóval hosszabb tésztacsíkokat gyártok le, melyeket 3-4 cm-es rudacskákra vágok.

A rudakat sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem, majd a sütőbe teszem. Körülbelül 12-15 percig sütöm. Nem a süti felszíne fog árulkodni, hogy kész – ha mégis, akkor az rég rossz. Egyrészt az illatok jelezni fognak, hogy kezd pirulni az alja, másrészt 10 perc után célszerű ellenőrizni a tészta alsó felét. Az aljának kell aranybarnának lennie. Ha megsült, kivesszük a sütőből és pihentetjük. A sütőpapírt ne dobjuk még ki, mert újabb szerepet kap a csokimázba mártogatás során.

Csokimáz

• 150 g étcsokoládét és
• kb. 50 g margarint 

olvasszunk meg vízfürdő felett. Sűrű, de jól kezelhető sima csokimázat kell kapnunk. A sütőpapírt tegyük nagyobb tálcára, vagy nyújtódeszkára. A sütik egyik felét mártsuk bele a csokimázba, majd fektessük a sütőpapírra. Hagyjuk megszilárdulni. Ezt a műveletet én rendszeresen lefekvés előtt végzem el így az ébredést mindig az édes ízek tesztelése indítja. Még csendes a világ. A reggeli fényekben finom, enyhén csokis illat terjeng. Megbontom a sütimező szélét, veszek jó csokisat és megkóstolom. A többiek kis tányérra az ágy mellé kapnak egy-egy adagot.

Régebben tarka cukorral, durvára vágott pisztáciával szórtam meg a csokit, míg lágy volt, de erről leszoktam.

Apropó, tud valaki sózatlan pisztácia beszerzési forrást?